Pápai Missziós Művek Pontifical Mission Societies

Hírek: A Szent Gyermekség Műve közössége missziós nyári tábort tartott EncsenVissza a listához

2017. augusztus 03.

2017. július 26 és 30. között 77 gyermek és 18 felnőtt táborozott Encsen a Szent László Katolikus Iskola missziós közösségének meghívására. Ferencziné Mónika és Makrancziné Orosz Edit missziós animátorainknak valamint Budai Emília támogatónknak ezúton is köszönjük a meghívást és a szervezés koordinálását.

A tábor előkészülete és lebonyolítása igen nagy összefogással valósult meg. Szeles András Encs, Zavodni Ferenc Boldogkőváralja és Orosz Zoltán Boldogkőújfalu polgármestereinek támogatásával, az encsi Szent László Katolikus Iskola részéről Kapinuszné Lengyel Lívia igazgató asszony és tantestületének, szülői- családközösségének közreműködésével, Garancsi László c. prépost encsi plébános és közössége, Pacsai János görögkatolikus parókus és a hívek felajánlásaival, szolgálataival, jó kedvvel, bőségben zajlott az öt napos missziós tábor. Helyszínét a Váci Mihály gimnázium igazgatója, Karsai Attila biztosította számunkra.

A nyitó szentmisét Dr. Ternyák Csaba egri érsek mutatta be, aki homíliájában az Isten-gyermekség lelkületére és örömére hívta fel mindannyiunk figyelmét. A prédikáció után öt gyermek: Hock Izabella, Szigeti Franciska, Mészáros Ádám Budapestről, Encsről Tóth Dorina, Bodnár Petra tett fogadalmat a missziós lelkület megélésére, s vált hivatalosan is tagjává a Szent Gyermekség Műve közösségének.

Az idei táborunk mottója: „Adjatok hálát mindenért.” (1Tessz 5,18) Ennek a küldetésnek könnyű volt eleget tenni, mert rendkívül sok programot szerveztek számunkra Encs és térségének közösségei. A helyi játékos, sportos napokon megismerkedhettünk egy igazi tűzoltóautóval és legénységével, íjászkodhattunk, ugrálhattunk légvárban, készíthettünk levendula párnácskát, alkothattunk maradandó emlékeket a kézműves foglalkozásokon és ehettünk, ihattunk folyamatosan. Bőségesen el voltunk látva minden földi jóval, amivel megajándékozott a vendégszerető közösség.

A csütörtöki görög liturgián Pacsai János atya Szent Panteleimon ingyenes gyógyító példáján hívja fel a missziós közösség figyelmét arra, hogy szükségünk van példaképekre, olyan emberekre, akik hiszik, hogy Jézus által gyógyulást lehet nyerni, és ellenszolgáltatás nélkül is önzetlen módon szolgálatkészek lehetnek.

A nap lelki csúcsát az esti fáklyás körmenet jelentette. A missziós táborozókhoz Encs hívő közössége is csatlakozott. Énekelve és imádkozva állomásról állomásra vonultunk, adtunk hálát, vagy kértünk kegyelmeket, békét és egyetértést Istentől. Leírhatatlan élmény volt mindannyiunk számára. Úgy éreztük, hogy a Szentlélek olyan erővel volt jelen, mellyel hegyeket tudtunk volna mozdítani, és hogy valami elindult, erőre kapott az imáinkban.

A pénteki kirándulásunk kapcsán, mely Boldogkő várához és Vizsolyba vezetett, egy városnéző kisvonat padján nézelődve, népdalokat énekelve, győződhettünk meg a környék szépségeiről. A vár alatti réten a csoport egy része lovagolhatott, két másik kiscsoport éneket vagy helytörténelmet tanulhatott egy-egy fa tövében, míg a csoport másik fele a várat tekintette meg. A helytörténeti időutazás után a Vizsolyi Biblia születésének történetét hallgattuk meg, majd egy mézes kóstolós szünetet követően betekintettünk a könyvnyomtatás rejtelmeibe is. Kisvonatunk Abaújszántóra vitt, ahol Varga Gábor esperes-plébános atya, valamint az esperesi kerületben szolgáló atyák és a helyi plébániai közösség látott minket vendégül.

A szentmise lelki mélységét és a prédikáció tartalmát is a napi mottó határozta meg. „Legyetek mindig derűsek” (1Tessz 5,16) Nem is kellettek szavak, elég volt körbe nézni az arcokon. A szentmise végén még néhány ráadás gitáros dal emelte magasba a hangulatot, ami a plébánia kertjében, a bográcsos vacsora végére egy spontán körbe ülős éneklésben teljesedett ki. A gyerekek önfeledt játékban, fáramászásban, labdázásban, vagy a közös éneklésben találták meg múlhatatlan örömüket, melyből egyórás csúszással induló hazautazás lett, sötétben való érkezéssel.

Másnap Bodnár Attila atya görög rítusú Szent Liturgiában tanított bennünket arra, hogyha a hálát választjuk, akkor az öröm és a jólét is beköltözik vele a szívünkbe. Beszélgetős, játékos, kézműves nap után a záróeste következett. Lakodalmi terítés fogadott bennünket a vacsoránál, sokan eljöttek a helyi közösségből is velünk örülni. Sebastian atya a vacsora után minden segítőnek köszönetet mondott, miközben a gyermekek önfeledt tapsviharjai záporoztak. Mint minden táborban, idén is két gyermek részesült az év missziósa vándordíjban, melyet idén Kassai Rita (Budapest) és Toka Levente (Nyíregyháza) érdemeltek ki alázatos, lelkes, missziós szolgálatuk által.    

Azt est folytatásában megnézhettünk egy énekes színdarabot Teréz anya életéről, amely mély érzéseket ébresztett legtöbbünk szívében. A lelkület és gondolat is egymásra talált a missziós gyerekek és Teréz anya emlékére előadott színdarab között. A lélek ünnepét az est zárásaként egy kiadós néptánc követte, amikor is „vörösre csapkodtuk a térdünket”.

A vasárnapi záró szentmisét Sebastian atya, a Pápai Missziós Művek igazgatója mutatta be. Utalva a szentírási helyekre, homíliájában azt emelte ki, hogy az embernek az egyik legnagyobb feladata itt a földön az, hogy a földben, azaz a bennünk elrejtett kincset megtaláljuk. Ehhez csak bölcsességet kell kérnünk Istentől, ahogy azt Salamon tette. Ez istenfélelemmel, kereséssel és imával kezdődik.

A búcsúzás egyszerre volt vidám és szomorú. Vidám, mert mindenért hálát adhattunk, és szomorú, mert hamar vége lett a tábornak, pedig sokan maradtunk volna még.

Útravalóként rengeteg élményt, „kistérségnyi” szeretetet és Encs egy darabkáját is hordozzuk a szívünkben. A legkisebb mosolyért, segítségért, áldozatért is köszönet mindenkinek.