Pápai Missziós Művek Pontifical Mission Societies

Hírek: Zankey Handuriya: a gyermekek csillaga, a reménységnek egy kis fénye a kis nem látók számáraVissza a listához

2022. december 01.

Majdnem egy év eltelte után sikerült Rafael Casamayor atyának két munkatársával együtt visszatérni Gaya-ba (ahova biztonsági okokból nem mehettek eddig) és ott a katolikus iskola nem látó diákjaival eltölteni egy kis időt.
Az Afrika Misszionáriusai szerzetesközösség tagja újra felhívta a figyelmet a kis nigeri közösségre, főleg azokra a családokra, akiket a misszionáriusok segítenek a nigeri CIES (vakok segítő szervezete) önkénteseivel együtt, akik nem látó gyerekekkel foglalkoznak.  „Eltöltöttünk együtt egy napot, kicseréltük tapasztalatainkat, koordináltuk tevékenységeinket és a gyermekekkel is együtt voltunk egy kicsit”.
Dieudonné, aki itt találta meg hivatását, misszióját, mesél Rafael atyáról: „Ő és mások is csillagok, akik megvilágítják a sötétséget, amiben botorkálunk”.
„Egy évvel ezelőtt hallottam egy CIES Niger nevű csoportról, amely gyengénlátó gyermekekkel dolgozik Gayaban, akiket a társadalomtól elszigetelnek. Meglátogattam a központot, és mély benyomást tett rám a szeretet és öröm, amiket ezek a gyerekek sugároznak, amikor érzik, hogy értékelik és szeretik őket. Ennek a csoportnak köszönhetően a gyermekek nagy lelkesedéssel vesznek részt a társadalmi életben. Amikor visszatértem Dossoba, nem tudtam kiverni őket a fejemből, míg aztán elhatároztam, hogy életemet egy hasonló projektnek szentelem, amit Dossoban hoztam létre.”
Dieudonné elmeséli, hogy a város iskolájába, amellyel kapcsolatba lépett, több mint húsz gyermek iratkozott be, de kb. 15-en abbahagyták a tanulást, mert messze laktak és szüleik nem tudták megfizetni a szállítást.
„E tény ismeretében azonnal megoldást kellett találnom. Néhány napot együtt gondolkodtunk Rafael atyával és  Franck-kal, kollégámmal, és elhatároztuk, hogy fizetjük a szállításukat és ebédjüket is, hogy délután hazamehessenek”.
A vak gyermekek számára alapvető a kézműves munka. „A célunk az, hogy megtanítsuk őket a kezüket használni, hogy egy kis önállósághoz jussanak, és ne függjenek mások segítségétől. Idővel sikerült velük bizalmas kapcsolatba kerülni. Kezdetben nehéz volt, de türelemmel és bizalommal, amivel fogadtak minket, legyőztük a nehézségeket. Ma egy csapatot alkotunk: Zankey Handuriya, a gyermekek csillaga. Ezek a gyermekek fények és ez a fény világít bennük. Ha az ember érzi, hogy szívesen fogadják, ez a fény előjön belőle. Ma Zankey Handuriya a reménynek egy kis fénye”.

 

(Fides)