Kedves fiatal misszionáriusok!
A XIX. század első felében Európa a missziók nagy növekedésének lehett tanúja, és az Egyház, felsimerve a gyermekek missziós lehetőségeit, hívta  a gyermekeket, hogy vegyenek aktivan részt az evangélium hirdetésében kortársaik számára.
1843. május 9-én, Charles de Forbin-Janson Nancy püspöke, aki szerette volna támogatni a katolikusokat Kínában, azt javasolta a párizsi gyermekeknek, segítsenek olymódon távoli kis társaiknak, hogy minden nap elimádkozzák az Üdvözlény Máriát. Nemsokára ez a missziós kezdeményezés, amely anyagi és lelki támogatást nyújtott, átlépte Franciaország határait és más országokban is elterjedt.
1919. szeptember 30-án tiszteletreméltó elődöm, XV. Benedek ezt írta: “Melegen ajánljuk minden hívőnek a Szent Gyermekség Művét, melynek célja, hogy garantálja a keresztséget a nem-katolikus gyermekeknek is. Ajánljuk, hogy minden keresztény gyermek csatlakozzon ehhez a Műhöz, hogy ezáltal megtanulják, hogyan lehet az evangelizációval segíteni a felebarátoknak, és – már az ő korukban – megértik a hit nagy értékét” (Maximum illud).
Ebben az évben az Epifánia ünnepének különös jelentősége van, mert a 130 országban jelen lévő Szent Gyermekség Műve fennállásának 160. évfordulóját ünnepli. A missziós gyermekek a világ összes egyházmegyéjében imával, áldozattal, és a szolidaritás konkrét tetteivel evangelizálnak.
2. Kedves fiatal misszionáriusok, tudom, milyen komoly odafigyeléssel és nyitottsággal élitek meg ezt az apostoli munkát. Oly sok módon próbáltok osztozni azoknak a gyermekeknek sorsában, akiknek már gyermekként dolgozniuk kell, és segítetek könnyíteni a szükségben lévő gyermekek szenvedésén. Együttérzéseteket nyilvánítjátok a gyermekek gondjai és tragédiái iránt, akik a felnőttek háborúskodásába keveredtek, és akik gyakran a felnőtt erőszak áldozatai. Imádkozzatok minden nap, hogy a hit ajándékát, melyben nektek már részetek van, kis barátaitok milliói is megkaphassák, akik még nem ismerik Jézust.
Jogosan hisztek benne, hogy aki találkozik Jézussal és megismeri az Ő tanítását, sok lelki ajándékban részesül, úgymint: a kegyelmi élet, a testvéri szeretet, a másoknak szentelt élet, az adott és kapott megbocsátás, a szívélyes befogadás; a remény, mely feltárja számunkra az örök életet; a béke – ami ajándék és kötelesség.
A karácsonyi időben a Missziós Gyermekek sok helyen házról házra járnak, mágusnak vagy pásztornak öltözve, a karácsony örömét hirdetve. Ez a “Csillagjárás” szokása, amely német nyelvterületről származik és ma már sok más országban elterjedt: fiúk és lányok kopognak be, karácsonyi énekeket énekelnek, elmondják imádságaikat és elmagyarázzák a családoknak támogatási tervüket. Ilymódon a kicsinyek még a felnőtteket is evangelizálják.
3. Az evangelizáció és a támogatások gyűjtése - mint bizonyára tudjátok - nem korlátozódik csupán a karácsonyi időszakra, hanem egy egész életre szóló program. Ezért bátorítalak benneteket, hogy nyitott szívvel válaszoljatok a szegény országokból érkező sok segítség-kérésre.
Milyen sok gyermek imádkozik és dolgozik Európában, Amerikában, Ázsiában, Afrikában és Óceániában ugyanazért a célért! Létrejött és növekszik egy világot átfogó szolidaritási alap, hála a világ minden részéből érkező adományoknak. Kis és nagy projekteket finanszíroz, melyek a kis gyermekeknek jelentenek segítséget.
Kedves történeteket ismerünk azokról a gyermekekről, akik szalmacsillagokat árulnak vagy bélyegeket gyűjtenek, hogy távoli kis barátaikat adoptálhassák; akik lemondanak egy drága játékról vagy szórakozásról, hogy kortársaikat a katonaság kényszeréből kiválthassák; akik a takarékosság legkülönbözőbb módjait találják ki, hogy hittankönyvek kiadását vagy iskolák felépítését támogathassák. Sok más példát is sorolhatnánk. A Misszós Gyermekek adományaikkal több mint 3000 projektet támogattak. Nem az Isten nagy és hangtalan szeretetének valóságos csodája-e ez, mely jel a világ számára?
Kedves misszionárius gyermekek, mindnyájatoknak részt kell venni ebben a csodában! És akiknek nincs miről lemondaniuk, ajándékozzák oda imáikat és ajánlják fel szegénységük fájdalmát.
4. Kedves fiúk és lányok, a missziós tevékenység segít nektek növekedni a hitben és Jézus boldog tanítványaivá tesz benneteket.
Együttérzésetek kimutatása a kevésbé szerencsések felé, megnyitja szíveteket az emberiség nagy bajai iránt. Felismeritek Jézus arcát a szegény és szűkölködő gyermekekben. Ezt tették olyan misszionáriusok is, mint Xavéri Szent Ferenc, Matteo Ricci, Charles de Foucauld, Kalkuttai Teréz anya és mások szerte a világon.
Őszintén remélem, hogy püspökötök és papjaitok, hitoktatóitok, lelki vezetőitek, szüleitek és tanáraitok szívükön viselik a Missziós Gyermekséget. A kezdet kezdetétől emberfeletti missziós eredmények születtek, melyek gyönyörű lapjai az egyháztörténelem könyvének. Az első kínai gyermekekből, akiket a “misszionárius gyermekek” mentettek meg, tanárok, hitoktatók, orvosok és papok lettek. A keresztség ajándéka számukra és családjaik számára fénnyé vált.
A fiatalok között, akiknek más gyermekek adományai és imái segítettek, van a mártír Paolo Tschen és Peking első püspöke, Tien Keshin érsek is. Az évek során számtalan ifjúban és leányban ébredt hivatástudat, hogy életüket teljesen a hit hirdetésének szenteljék.
Hogy is felejtkezhetnénk meg a kis Lisieux-i Terézről, aki hétéves korában, 1882. május 12-én, csatlakozott a Szent Gyermekség Művéhez, és már tizennégyéves korában elhatározta, hogy elkötelezi magát Jézusnak a világ megmentésére? Ez a lelki termékenység napjainkban is megtalálható az Egyházban.  Imádkozzunk azért, hogy mind több gyermek ne csak átmenetileg, hanem életre szólóan szentelje magát az evangélium hirdetésének. Hasonlóképpen, kérjük Istent, hogy a Szent Gyermekség Műve egyre szélesebb körben terjedjen el.
5. A világon oly nagy és oly sokféle ínségben szenvednek gyermekek, hogy nincs az a nagy persely, vagy a szolidaritás mégannyi gesztusa, mely ezek csillapítására elegendő lehetne.
Kedves kis misszionáriusok, a Szent Gyermekség Művének tagjai, legelőször is ígérjétek meg, hogy naponta elimádkoztok egy “Üdvözlégy Máriát”. Mint tudjátok, a misszió hatékonysága mindenek előtt az imádságon alapul, és ezért forduljatok a Szűzanyához, aki az evangelizálás csillaga. Százhatvan éve kéritek világszerte a gyermekek nevében az Ő közbenjárását. Folytassátok ezt a szép szokást tovább még nagyobb hittel a “Rózsafüzér évében”. A nagyobbak közületek egy-egy teljes tizedet is elimádkozhatnak vagy időnként akár a teljes Rózsafüzért is.
Különösen szép a Missziós Rózsafüzér, mely összeköt minket a misszióban. A fehér szemek Európát jelentik, hogy visszanyerje hithirdető erejét; a sárga tized Ázsiát jelenti, mely fiatalokkal és élettel teli; a zöld tized jelenti Afrikát, mely sok szenvedést átélt, de nyitott a hit hirdetésére; a piros tized Amerikát jelenti, tele sokat ígérő új misszionárius erőkkel; a kék tized Óceániát jelenti, mely az Evangélium további elmélyítésére vár.
Kedves misszionárius gyermekek, nagylelkű munkátokban kísérjen benneteket a Szűzanya! Őrá bízlak titeket, családotokkal és keresztény közösségetekkel együtt. Megáldalak benneteket teljes szívemből.
 Vatikán, 2003. január 6., Urunk megjelenésének ünnepén
II. JÁNOS PÁL