Magyarországot a találkozón az a harmincnégy gyermek képviselte, akik az ország minden pontjáról: Budapestről, Csesznekről, Fótról, Hajdúdorogról, Nyíregyházáról, és Szekszárdról érkeztek Rómába. Ők az ünnepséget megelőző napon vehették át a Szent Gyermekség Műve tagsági igazolványát és a missziós rózsafűzért P. Benvin Sebastian atyától a Pápai Missziós Művek vezetőjétől a magyarok egyik nemzeti szentélyében, a Santo Stefano Rotondoban templomban tartott szentmise keretében. A magyar gyermekek közül ketten: Tibor és Mimi közvetlenül és személyesen is köszönthették a Szentatyát és átadhatták számára a magyar gyermekek ajándékait. 

A gyerekek kérdéseire válaszolva a Pápa beszélt németországi gyermekkoráról, valamint az imádság és osztozás fontosságáról.

Az egyik kisgyermek ezt kérdezte: Gondoltad-e valaha is, hogy egyszer pápa leszel? „Az igazat megvallva sosem gondoltam, hogy egyszer pápa leszek…. Meg kell mondanom, hogy még most is nehezen tudom megérteni, hogy az Úr hogyan gondolhatott rám, hogyan választhatott ki erre a szolgálatra; de elfogadtam az Ő kezéből, még akkor is, ha meglepő volt a számomra, és úgy látszott, hogy meghaladja az erőmet. De az Úr segít nekem."

Egy másik kérdésre válaszolva, amelyben arról kérdezték, hogy hogyan lehet együtt élni másokkal, akiknek más a más a kultúrájuk, más a vallásuk, a Pápa visszaemlékezett gyermekkorára amelyet egy kis 400 lelkes bajor faluban töltött.„Együtt tanultuk a katekizmust, együtt készültünk az első Szentáldozásra, mégis voltak köztünk veszekedések is. „Néha az ember életében a vita elkerülhetetlennek tűnik, de fontos a kiengesztelődés, a megbocsátás, az újrakezdés és az, hogy ne maradjon lelkünkben harag.”

Hogyan segíthet egy gyermek a Pápának? Erre a kérdésre XVI. Benedek pápa praktikus tanácsokat adott: „Fontos, hogy  a napot imádsággal kezdjük és imádsággal végezzük. Fontos, hogy megemlékezzünk szüleinkről, és a vasárnapot együtt ünnepeljük. Egy vasárnap szentmise nélkül, nem igazi vasárnap, épp a vasárnap szíve, és így az egész következő hetet bevilágító fény hiányzik belőle”

A Pápa nyomatékosan kitért arra is, hogy milyen fontos már egész kicsi kortól fogva megélni a szolidaritást a legrászorulóbbakkal, vagy a számunkra nem szimpatikus emberekkel. „Ha látunk valakit, aki szükséget szenved, aki szegény és nélkülözik, segítsük őt! Így mutatjuk meg Isten szeretetét - nagy szavak nélkül (…) Egyetlen nagy család leszünk, amelyben tiszteljük egymást, elviseljük a másikat különbözőségében, elfogadjuk a számunkra nem szimpatikus embereket is, nem hagyjuk, hogy valaki is kirekesztődjön, hanem segítjük, hogy vissza tudjon illeszkedni a közösségbe.”

Az ünneplés délután a falakon kívüli Szt. Pál bazilikában folytatódott. Itt a missziós gyermekek szentmisén vettek részt, melynek főcelebránsa Ivan Dias bíboros, a Népek Evangelizációja Kongregáció prefektusa volt. Felemelő érzés volt hallani, hogy az evangélium Sebastian atya szájából magyar nyelven is felhangzott.