Az elvetett mag, amely terebélyes fává nőtt

10 éves a Szent Gyermekség Műve

Beszámoló a jubileumi ünnepségről - 2019. szeptember 21.

Felemelő, örömteli, élő,és jövőbe mutató –jut eszünkbe a jubileumi ünnepség kapcsán..Már a hivatalos kezdés előtt gyülekeztek a budapesti Szent István-bazilika előtt a missziós csoportok az ország minden szegletéből: Fótról, Vecsésről, Nagybárkányból, Dombóvárról, Patakról, Encsről, Rákosszentmihályról, Makóról, Sárospatakról, Szekszárdról, Pásztóról, Hódmezővásárhelyből, Fonyódról, Bugyiból és legtávolabbról a görögkatolikus csoportok Hajdúdorogból, Máriapócsról, Nyíregyházáról és Mátészalkáról – mintegy 600 gyermek, akiket elkísértek családtagjaik, csoportvezetőik, plébánosaik, iskolalelkészeik. Nem csak a most aktív missziósok jöttek el, hanem a 10 év alatt immár felnőtté lett fiatalok is, akik jelen voltak a magyarországi SZGYM újra indulásánál: részt vettek már a legelső római beiktatáson is. Lisieux-i Kis Szent Teréz, a missziók védőszentje, az oltárra kihelyezett ereklyéje által mintegy személyesen is jelen volt a missziós gyermekek ünnepén.

Elsőként Snell György, esztergom-budapesti segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa köszöntötte a megjelenteket. Beszédében elmondta, hogy hazánk első misszionáriusának Szent István királyunkat tekinthetjük. A püspök úr megmutatta a gyermekeknek a Szent Jobbot, elmondva, hogy a kéz ma is mutatja számunkra az utat, amerre haladnunk kell.

Ezt követően Kiss-Rigó László, szeged-csanádi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia missziós koordinátora szólt a gyermekekhez. Rámutatott, hogy a Szent Gyermekség Művében a gyermekek viszik a felnőttek irányába a hiteles és imádságos élet mintáját. Az Újszövetség két jelenetén keresztül mutatta be, Jézus milyen értéket lát a gyerekekben: őszinteségüket, kedvességüket, nyitottságukat, önzetlenségüket állította példaként az apostolok elé. „Az Egyházban ti éppen ugyanannyit, ha nem többet értek, mint a felnőttek!” – mondta a püspök úr.

Ezután Michael August Blume SVD érsek, Magyarország apostoli nunciusa szólt a gyermekekhez. Köszönetet mondott minden gyermeknek, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy Jézus szeretete növekedjék a világban. A Szent Gyermekség Műve nagyon fontos küldetést kapott: segítse a fiatalokat, hogy a gyakorlatba átültessék Jézus legnagyobb parancsát. Ferenc pápát idézte: „A keresztség tanítványokká tesz bennünket. Missziós tanítványokká.” A nuncius úr arra kérte a gyermekeket, hogy beszélgessenek sokat Jézussal. „Találkozzatok gyakran vele imában, lássátok meg Őt mások arcában. Mutassátok meg mindenkinek, hogy milyen öröm kereszténynek, Krisztus tanítványának lenni!”

A köszöntések sorát Sebastian atya zárta. Visszatekintett a tíz évvel ezelőtti kezdetekre, amikor Rómában a Santo Stefano Rotondo bazilikában, Mindszenty bíboros egykori címtemplomában az első missziós gyerekeket beiktatta. „Ti lesztek az alapkövei a magyarországi Missziós Gyermekek Társaságának. És ti, a kísérőik, lesztek az első építőmesterek. Ha jól tervezünk és jó alapanyagokat használunk, akkor az épület tartós lesz. Hazánkban nagy szükség van kereszténységünk megújulására. Álmodunk egy új korszakról és ez csak a kezdet.” Egy évvel később Máriaremetén a Karizmák Ünnepén Bíboros úr ezekkel a szavakkal köszöntötte a gyermekeket: „Külön szeretettel köszöntöm a most először, zöld sapkában megjelenő fiatalokat és gyermekeket, akik a missziókért imádkoznak, és azt hiszem, hogy olyan új közösséget jelentenek az egyházmegye életében, amelyhez nagy reményeket fűzhetünk."  Ma, tíz év elteltével visszatekintve megértjük ezeket a szavakat: Isten munkálkodott és munkálkodik az Ő Lelke által mibennünk. Sebastian atya számot vetett az elmúlt 10 év történéseiről, eredményeiről, majd köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a SZGYM munkáját imájukkal, idejükkel, tehetségükkel és anyagi hozzájárulásukkal támogatják: a csoportvezetőknek, pedagógusoknak, iskolavezetőknek és plébános atyáknak; a média különböző képviselőinek és magánszemélyeknek, akik segítik a missziós gondolatok terjesztését; a PMM egykori és mai munkatársainak, akik részt vettek a SZGYM szervezésében. Külön köszönetet mondott az ország felelős vezetőinek a jubileumi ünnepség lebonyolításában nyújtott támogatásukért.

Blandina nővér, az Ifjúsági Missziós Társulat egykori koordinátora jelenlegi állomáshelyéről üzent a jubileumi ünnepre, gratulálva a 10 év sikereihez és hálát adva a kapott örömökért és szeretetért.

Az üdvözlő beszédek után következett az ünnepi szentmise, amelyet Erdő Péter bíboros mutatott be. Szentbeszédében a foglalkozásuk közben meghívott tanítványok történetét hasonlította össze a misszióval. Lévi-Máté, Péter és András, Zakeus, de még Saul, a későbbi Szent Pál is úgy találkozott Jézussal, hogy Jézus hívta őket, ők pedig otthagyva mindenüket követték őt. „A misszió során nem az a fő célunk, hogy mielőbb rendbe tegyük evilág dolgait, hanem lelkeket keresünk. Mindenkinek a szívét és a lelkét. És nem valamiféle életbölcsességet hirdetünk csupán. A kereszténység nem jó tanácsok gyűjteménye arról, hogy hogyan éljünk kellemesebben... Ha az Evangélium örömében élünk, akkor rajtunk keresztül Jézus utat talál a többi ember szívéhez is, és ezáltal mi is cselekvő részesei leszünk a missziónak. Isten áldja a Szent Gyermekség Művét!

A szertartás végén Erdő Péter bíboros köszönetet mondott Sebastian atyának tízéves szolgálatért.

A szentmise után ebéd következett, majd a gyermeksereg hosszú sorban, rendkívül fegyelmezetten elindult az Országház felé.

A Parlament és a Szent Korona megtekintése után a díszlépcsőházban felolvasták Áder János köztársasági elnök üzenetét, majd Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára köszöntötte a gyermekeket és kísérőiket. Az államtitkár arra biztatta a fiatalokat, hogy a felnőtt korra felelősségtudattal készüljenek.  Ha ezt meg tudják tanulni, magukévá tudják tenni, akkor nagyszerű tagjai lehetnek mind a magyar nemzetnek, mind a kereszténységnek, mind pedig a saját családjuknak: édesapák, édesanyák, vezetők, tanítók, sőt remélhetőleg minél többen papok, szerzetesek - fogalmazott Soltész Miklós. Az államtitkár arra buzdította a jelenlévőket, hogy legyenek büszkék a Szent Koronára, a Parlamentre, valamint vállalják fel a keresztény életmódot, ezzel ugyanis nem veszítenek semmit, sőt rengeteget nyernek.

Mit is mondhatnék, mint a SZGYM első koordinátora ezután a gyönyörű nap után? Szent II. János Pál pápa mondása jelszóként lebegett előttünk, és gyakran emlegettük is a gyerekeknek: „Mindenkinek van valamije, amit adhat, és mindenkinek van valami, amit elfogadhat.”

Nagyon sok munka, rengeteg utazás, bemutató, animációs munkaterv, kiadványok, találkozók, táborok, sok-sok gyerek mosolya és őszintesége, vidámsága, természetessége – emléke tört fel bennem ezen a napon. És a jövőbe vetett hit és bizalom. Ha sikerült elvetnünk azt a parányi mustármagot – és közülük igen sok valóban jó talajba hullt –, nincs miért aggódnunk. Annakidején úgy mondtuk: a mi dolgunk a magvetés, az Aratás Ura elvégzi a többit. Ha sikerül ezekből a gyerekekből akár csak néhányat is munkásként az Úr kertjébe vezetnünk, már tettünk valamit. Nagyon jó volt ezen az ünnepen az Úr virágoskertjében járni.

Kaufmann Mária