„Ez azt jelenti, hogy sem a gyógyszerek, sem az alapvető szükségletű áruk, sem az élelem (hacsak nem saját termőföldről jön), nem érkezhet meg, és ami megjön, az nagyon drága. A betegek nem kapnak ellátást, és nem tudnak elmenni jobban felszerelt kórházakba, más vidékekre, nemcsak a fővárosba, nincs tej a kisbabáknak, az élelem is fogytán van.” Mindezt Maddalena Boschetti meséli, aki a genovai egyházmegye fidei donum laikus misszionáriusa, ezenkívül kamilliánus szerzetes.
„Egész Haitin, nemcsak a fővárosban – folytatja Maddalena, aki fogyatékos és beteg gyermekekkel, valamint családjaikkal foglalkozik Haiti észak-nyugati részén -, a rablóbandák által okozott bizonytalanság és erőszak öl. Nemcsak úgy, hogy a Port au Prince-i és más nagyvárosi utcákon öl az erőszakkal, hanem úgy is, hogy elveszik az élethez szükséges dolgokat attól, akinek nincsenek tartalékai, és aki a tartomány szegényebb részein él. A kórházban nincs hely, kevés a gyógyszer, tüneti kezelésre szolgáló szerek nincsenek. Csak a fájdalom létezik. Nincs lehetőség szövettani vizsgálatot vagy mammográfiát végezni, a röntgenképek nagyon rossz minőségűek.”
„Ez röviden az élet Haitin ma, a folyamatban lévő harmadik világháború egyik frontvonala. Ezért az egyház és a missziós egyház jelenléte nagyon fontos ebben az országban, ugyanúgy, mint minden háborúban álló országban – fejezi be a misszionárius. Az emberek mellett kell maradni, továbbra is tanúságot tenni életünkkel Isten és az emberek szolgálatában, hogy Haiti népe, a mártírok népe, nincs egyedül. Folytatjuk azok szolgálatát és segítését, akik szükséget szenvednek, nem hagyjuk őket egyedül, így bizonyítjuk, hogy az életüknek van értéke”.

(Fides)