- Főtisztelendő Püspök Atya! Kérem, beszéljen egy kicsit magáról: hol született, kik voltak a szülei, vannak-e testvérei, mikor lépett be a szemináriumba és mikor szentelték pappá?

Nagyon szívesen válaszolok ezekre a kérdésekre. Édesapám Katona Imre, a MÁV-nál dolgozott. Nagy tisztelője volt Jézus Szentséges Szívének. Édesanyám földműves családból származott, egyszerű falusi asszony volt. Nagyon szerette a Szűzanyát. Mindketten sokat imádkoztak. 1920-ban kötöttek házasságot és elhatározták: annyi gyermeket vállalnak, amennyit a Jóisten ad. Hála Istennek tízen vagyunk testvérek. Egyik legnagyobb ajándéknak tartom azt a jó családi légkört, amiben felnőttem. Szüleink nagyon jó példát adtak nekünk, gyermekeiknek. A családunk mindig Tápiósülyben élt, csak 2-3 évig laktak Nagykátán és én ott születtem.

Szegeden érettségiztem, utána, 1948-ban jelentkeztem a Szegedi Papnevelő Intézetbe. Öt évig tanultam és készültem a papi szolgálatra. Ez az öt év életem legszebb évei közé tartozik. Boldogok voltunk a szemináriumban annak ellenére, hogy kint – politikai síkon – mi minden zajlott. 1953-ban szenteltek pappá.

- Nemrég ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját. Milyen érzés 60 éve papnak lenni?

-A Jóistennek ez egy nagyon nagy ajándéka. Nem az én érdemem. Isten adott egészséget, azután lehetőséget arra, hogy papi szolgálatot végezzek mind a mai napig. Ebben az évben volt csakugyan 60 éve annak, hogy pappá szenteltek. Nagy hálával tartozom a Jóistennek azért, hogy megőrzött hivatásomban és végezhettem a papi és püspöki szolgálatot.

- Szívügye a misszió, a rászorulók segítése. Miért?

Mi szegényen éltünk. Tudom, mit jelent a szegénység, amit különösen a háborús évek alatt tapasztaltunk meg. Tíz évvel ezelőtt mutattam be az aranymisémet. Ilyenkor elhalmozzák a papokat ajándékokkal. Azt kértem, hogy nekem ne adjanak semmiféle ajándékot. Amit arra szántak, azt pénzben adják át. Elküldöm Afrikába, éspedig Szudánba, a Pápai Missziós Műveken keresztül. Hallottam és olvastam arról, milyen sok gyermeket rabolnak el, fiúkat és lányokat, akiket katonának képeznek ki és gyilkolásra tanítják meg őket. Megtudtam, hogy ki lehet váltani gyermekeket ebből a rettenetes állapotból, kegyetlen rabszolgasorsból. Aranymisém alkalmával másfél millió forintot tudtam erre a célra elküldeni Rómába, a Pápai Missziós Művekhez. Ez nagy örömet jelentett számomra. Rómából azt az üzenetet kaptam, hogy több gyermeket is kiváltottak, akik határtalanul örültek, boldogok voltak.

Már gyermekkoromban sokat hallottam a missziókról. A missziós gyűjtés rendszeres volt az Egyházban, missziós vasárnap alkalmával. Ismertem egy jezsuita atyát, aki a kínai misszióba ment. Megcsodáltuk és sokat imádkoztunk érte. Verbita atyákkal többször is találkoztam, akik beszéltek missziós életükről, tapasztalataikról, élményeikről.

Elmondok egy történetet, amit Halász Lajos verbita atyától hallottam: „Mintegy 30 éven át végeztem missziós szolgálatot a Fülöp-szigeteken. Az őslakóknak hirdettem az Evangéliumot. Egyszer egy törzsfőnököt hoztak hordágyon erős, izmos fiatalok, 30 kilométeren át. Hihetetlenül nagy és fáradságos utat tettek meg. A törzsfőnök így szólt hozzám: „Sokat beszélt nekünk Jézusról... Közel van a halálom. Szeretnék megkeresztelkedni.” Gondoskodtam arról, hogy kórházba kerüljön, fehér ágyba fektették, tiszta ruhába öltöztették. Felkészítettem a keresztelésre és a szentség felvétele után nemsokára meghalt. Arra gondoltam, hogy ezért az egyetlen emberért érdemes volt misszióba mennem.” A magyar misszionáriusok gyönyörű munkát végeztek Amerikában, Afrikában, Ázsiában.

Gyémántmisém alkalmával ismét azt kértem, hogy ajándék helyett segítsék az afrikai éhező gyermekeket. Egymillió forintot sikerült így eljuttatni Benvin Sebastian atyának, aki a Pápai Missziós Művek igazgatója Magyarországon. Ő Kenyába küldi a támogatást, ahol óvodások egy éven át kapnak reggelit, ebédet és vacsorát. A 2014. évi falinaptáruk éppen a kenyai missziót mutatja be, ahová a segítség érkezik.

- A hívek nagy szeretettel gondolnak Önre. Ön szerint mi a legfontosabb az életünkben?

Legfontosabb? Nagyon sok fontos feladatunk van. Megemlítem azt, amit XVI. Benedek pápa mondott egy interjú alkalmával. A riporter feltette a kérdést: „Mit akar tőlünk Jézus?” A pápa négy feladatot jelölt meg: „Krisztus azt várja tőlünk, hogy higgyünk neki; engedjük, hogy vezessen minket; Jézussal éljük az életünket és legyünk hasonlók Jézushoz.” 

- Mit üzen az olvasóknak?

Olvassák a Szentírást. Lelki szemükkel lássák Jézust. Hallgassák szavait, tanítása szerint éljenek és így találkozni fognak Vele. Így életük értékesebb és mások számára is áldás lesz. Örömmel segítsék itthon a rászorulókat, de jó szívvel támogassák a missziókat is.

Köszönjük a beszélgetést.

Az interjút készítette:

Szabó Klementina Mária