2024. október 1. kedd
Évközi idő, XXVI. hét – B év
A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz szűz és egyháztanító
Jób könyve 3,1-3, 11-17, 20-23; Zsolt 87; Lk 9,51-56
Ma kezdődik a missziós hónap, amely a misszió világnapjában csúcsosodik ki.
Sok éven át a „misszió” volt az egyház, a pápák, püspökök és mozgalmak egyik fő gondja… A jóakarat sokakban megvan. Akkor hát miért teszünk olyan keveset?
Talán hiányzik belőlünk Jézus határozottsága és elszántsága, amivel küldetését betölti, amiről a mai evangéliumban hallottunk: „Amikor már közeledtek szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.” És folytatta útját elszántan, de amellett türelemmel azzal szemben, aki nem érti meg, vagy nem osztozik az ő missziójában, ugyanúgy, ahogy a szamaritánus falu lakóival szemben is, akik nem fogadták be Őt. Így tanította meg tanítványainak az új mentalitást, az új látásmódot, az „új dolgokat” Isten missziójának megvalósításában.
Ferenc pápa azt írja az Evangelii Gaudium 22-ben, hogy az egyházban mindennek missziósnak kell lennie. És mi? Tovább folytatjuk a halott struktúrákkal, úgy viselkedünk, ahogy szoktunk, akkor is, ha látjuk, hogy sok dolog elpusztul. Mennyi energiát fektetünk bele plébániánkon vagy közösségünkben olyan dolgokba, amiknek nincs missziós ereje? Azok a dolgok, amik jók és gyümölcsözők voltak 50 vagy 30 éve, ma nem lehetnek azok. A missziós egyháznak merni kell hagyni meghalni azokat a dolgokat, amik haldokolnak, és merni kipróbálni valami újat. Emlékezzünk arra, mit mondott Jézus annak az embernek, aki követni akarta Őt abban az evangéliumi részben, ami a mai után jön: “Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat” (Lk 9,60).
Nem véletlen, hogy a missziós hónap, október Lisieux-i Szent Teréz ünnepével kezdődik, aki kislány kora óta radikálisan követni akarta Jézust, és ezt az iránta érzett hatalmas szeretetből tette, egészen idő előtti haláláig. Számunkra nem egy egybeesés, hogy október nemcsak a világmisszió hónapja, hanem a Rózsafüzér hónapja is. Valóban, ahhoz, hogy elfogadjuk Urunk hívását egy gyökeres lemondásra Érte és a misszióért, szükségünk van az imára és az asszony közbenjárására, aki azt mondta: „Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok! Teljesen Isten missziójának a rendelkezésére bocsátkozom ezért a világért”.