A Pápai Missziós Művek iránt érzett mély hálával és örömmel írom e sorokat az Örök Városból, Rómából. Az itteni Szent Péter Apostol Pápai Kollégiumban való tartózkodásom tíz éve alatt tapasztaltam és meggyőződésem, hogy a missziós országokból érkezett papnövendékek továbbra is számíthatnak a PMM pénzügyi támogatására a folyamatos fejlődésük érdekében. Hadd magyarázzam ezt el még kicsit jobban.

A Szent Péter Apostol Pápai Kollégiumot XII. Piusz pápa határozott kívánságára alapították 1946-ban. A pápa kifejezte azon óhaját, hogy egy kollégiumot létesítsenek a missziós országokból Rómába érkező papok számára, akik magasabb egyházi tanulmányokat kívánnak folytatni. Valójában, a Szentatyától egy ugandai püspök kért segítséget, aki egyik papját Rómába szándékozott küldeni. A pápa Constantini bíborost bízta meg a feladattal, aki akkoriban a Népek Evangelizációja Kongregáció elöljárója volt. Így indult az első római kollégium, amelynek a missziós szerzetesi kongregáció, a Szent Arnold Janssen által 1875-ben alapított Isteni Ige Társasága viselte gondját.

1946-tól folyamatosan érkeznek papnövendékek speciális tanulmányokra a világ minden pontjáról. Többségük különböző egyházi területekre kiterjedő képzésben részesül: mint például kánonjog, Szentírás, szent liturgia, erkölcsteológia, egyháztörténet, bibliai teológia, társadalmi kommunikáció, missziológia, spiritualitás, filozófia, stb. Tanulmányaik végeztével visszatérnek az egyházmegyéjükbe, hogy saját helyi egyházaikat gazdagítsák szakértelmükkel, különösképp mint képzők, professzorok és spirituális animátorok. Fennállásának 68 éve alatt a Szent Péter Apostol Pápai Kollégium 2868 papnak adott otthont, akik közül 267 papból lett püspök, és 21 pap a bíborosi rangig emelkedett. Egy napon talán egyikükből pápa lesz. Miért is ne, Isten számára semmi sem lehetetlen.

Manapság, évente átlagosan 165 papnövendék él a kollégiumban. Ez jelentős növekedést jelent a kezdeti néhány emberhez képest. Mára a kollégiumot felújították és megfelelő komforttal felszerelték.

A Népek Evangelizációja Kongregáció ösztöndíjának odaítélését követően, amelyet a missziós országok püspökei saját papnövendékeik számára igényelnek, a legfontosabb az anyagi szükségletek biztosítása. Éhesen nem veszi be az ember gyomra a vallást. A papnövendékeket minden területen segíteni kell római tartózkodásuk során. Gondoskodnak az egyetem és a könyvtár költségeiről, az étkezésről, az egészségügyi ellátásról, a számítástechnikai segítségről, a kikapcsolódásról, és minden olyan tevékenységről, ami kiegyensúlyozott életükhöz szükséges.

Prédikációban és spirituális mélységekben jártas szakértőket hívnak meg havonta, hogy a bentlakóknak szellemi táplálékot nyújtsanak, rekollekciót, lelkigyakorlatot tartsanak, és személyes útmutatást adjanak. , Senki sem tökéletes, és olyan sok szó esik a „folyamatos fejlődés”-ről, amit elő kell segítnünk, mert ez az ember pszichológiai, spirituális és társadalmi megerősödésének kulcsa.

Meggyőződésem, hogy a Pápai Missziós Művek által végzett jó munka a kulcs az egyházkerületek álmának megvalósításához, hogy kiképezzék saját papságukat a magasabb szintű felelősségvállalásra az egyetemes egyházon belül. Kétségtelenül a PMM az adományokat a legszegényebb emberektől kapja, ezek az özvegyasszony fillérei. Tudomásunk szerint a gazdagoknál is készségesebben adakoznak.

Örülnünk kell, hogy vannak szegények mindenhol, ahogy az Úr olyan jól megmondta: „szegények mindig lesznek köztetek”(Mt 26,11). Ők rendszeresen adnak a kis pénzükből, ami a „mindennapi kenyeret” adja a missziós egyházmegyék kiválasztottjai számára. Az időben érkező segítségükből a több, mint 60 éve fennálló kollégium felújítását befejezték ebben a tanévben, így egy korszerűbb otthonunk lett. Minden jólelkű embernek valóban hálásak vagyunk, akik segítettek az átalakításban. A napi szentmiséinkben megemlékezünk jótevőinkről és imádkozunk értük, hogy a Szentlélek áldja meg és vezesse őket minden útjukon.

A PMM nemzeti igazgatói a közvetítők közöttünk és jótevőink között. Hatalmas munkát végeznek. Dicséretre méltóak fáradhatatlan erőfeszítéseik, hogy kapcsolatban maradjanak a széles nyilvánossággal, és állandó küzdelmük, hogy lelkiismeretüket ébren tartsák a nemes cél érdekében, legyen az a hideg télben, nyári tűző nap alatt. Tudom, hogy Benvin Sebastian atya, a magyarországi nemzeti igazgató is kemény munkát végez, erőfeszítései jelentékeny éves hozzájárulást biztosítanak a PMM római központjának, amit az a világ minden részére eljuttat, ahol a legnagyobb szükség van rá. Isten áldja meg őt és nemes misszióját.

Fr. Thomas Peringalloor, SVD rektor,

Szent Péter Apostol Pápai Kollégium, Róma